POPPER PÉTER ÍRÁSÁBÓL.

Szeretném megosztani a kedves olvasóval.

A pozitív-negatív gondolatok hatása: a körülöttünk lévő világ sajnos a negatív gondolatokat sulykolja :a világ nyugati része a negatív dolgokra kiváncsi.Sajnos ez veszélyes , mert ez betegséget okozhat.

A gondolat termtő erejében  fizikai értelemben  nem hiszek.

De lelki értelemben igen.Tudom , hogy az ember pozitív beállítottsága rendbehoz, harmóniában tart.

A negatív gondolatoktól biztos, hogy romlik az ember állapota.Másképp lesz beteg az ember ,és másképp éli meg a betegséget , ha lelkileg rendben van, és összetartja magát. A helyzetek adottak,de a helyzetban való viselkedés lehetősége szabad.

Mondok egy személyes példát.

23 éves voltam. Támadt egy szembetegségem. Azt mondta az orvos , hogy neki könnyebb lenne , ha megvárnám, mig megvakulok, mert akkor egyszerűbb a műtét, kisebb a rizikó, mert fiatal vagyok. Én ezt elfogadtam ettől a szemésztől, és 3 évig éltem vakon,de a végén már csak fénylátásom volt. Ez egy helyzet volt, amibe belekerültem, hagyjuk, hogy mért-karma vagy Isten akarata,teljesen mindegy. A lényeg , hogy mit csinálok. Láttam a betegtársaimon, hogy pszichésen tönkre mentek , hogy keserűek lesznek. "Ezt miért épp velem tőrténik? , "elkezdték gyűlőlni a látókat, stb. Ezt nem akartam. És elkezdtem játszani. Azt találtam ki magamnak , hogy  egy alvilági uzazásra megyek a sötétség birodalmába, és ha mázlim van , újra ki fogok érni a fényre. És azt kezdtem játszani, hogy nem látok.. Egyszer csak  kiderült, hogy ez egy fantasztikus kaland. Megváltozott a világ. Addig egy rendetlen ember voltam. Az egész kamaszkorom tele volt vitákkal emiatt.

De ettől a pillanattól , ha nem tettem vissza az öngyújtómat , soha többet nem tudtam meggyújtani a cigarettámat. Új félelmek  jöttek , a kiállótól , kezdve  a keresztbe fektőtől amiben eleshetek .Kiderült, hogy gőgős vagyok.

Nem hagyom magam kisérni. Abban az időben tanítottam mint tanársegéd  az egyetemen , nem  láttam a katedra szélét és elestem. Így híre ment , hogy alkoholista vagyok, részegen tanítok.Holott  csak nem láttam.  Lebonyolítottam egy szerelmet is vakon. A legnagyobb meglepetés volt , amikor később újra találkoztunk.

Sok féle technika van arra, hogy elsajátítsuk a pozitív gondolkodást. De meg kell találni azt a módszert , ami adekvát a személyiséghez és belső lehetőségekhez.

Vallomást kell hogy tegyek.Én az életem első--második évében folyton megakartam halni. Egyik betegség a másik után, egyik szövődmény a másik után érte egymást. Már 2 hónapos korban leválasztottam magam anyukámról, nem szoptam, de pótlást sem fogadtam el. Egy okos gyerekorvos azt mondta anyukámnak ,hogy ez a kisgyerek így éhen fog halni, mi lenne ha megpróbálná húslevessel. Kiderült , hogy imádom és azon neveltek fel, nem pedig anyatejen.

Később mikor elkerültem pszichoanalizisbe és kiderült, hogy nagyon korán szerveződő depresszív reakcióban szenvedek az anyukámhoz fűződő kapcsolatom miatt, analitikikusom így búcsúzott tőlem :" Nézze Péter! Magának egy lehetősége van restanciái és vállaljon többet, mint amennyit teljesitteni tud, mert a maga számára a depresszio egyetlen ellenszere az aktivitás . Emelje meg az aktivációs nívóját és nem lesz depressziós. Kivéve , ha megörekszik. Mert amikor kifogy a szufla  fel fog tőrni a depresszió . Azt fogják mondani , hogy öregkori depresszió, de mi tudjuk ,hogy ez már fiatal korában is megvolt.

Sajnos a depresszió erőssebb tud lenni mint a pozitív gondolat. Én nagyon nehezen viselem azokat periodusokat , amikor bejön egy betegség mert olyankor ,mert olyankor elönt a depresszió és nem segít a pozitív gondolat. Aki ezt cáfolja tegyen egy kisérletet.. Menjen el egy társaságba .Mondja azt, hogy a Jenő és Matild milyen bolgog-senkit nem fog érdekelni. De ha arról kezd mesélni , hogy Matild milyen rafinált módon csalja a Jenőt!-rögtön mindenkit érdekelni fog a dolog.. Miért van az , hogy az emberek a negatívra reagálnak? Mert sokkal jobban érdekli őket. Hát miből él a média? Állandóan a negatívumokat hangsúlyozza. Még megmenteni sem akarjuk magunkat, annyival jobann vonzódunk a negatív iránt. Nagyon sok olyan ember él , akik számára a jódolgok illuziónak tűnnek , tündér mesének . Számukra valóságértéke  a rossz dolgoknak van.Ezt a típust én ugy hívom : örömgyílkosok.

Volt egy unokaöcsém ,szeretett volna egy pinpongasztalt. Vettem neki , boldog volt én is .de jött a nagymama és azt mondta, biztos zavarni fogja a szomszédokat a labdapattogás. Igazi örömgyílkos! Rengeteg ilyen ember van aki nem tud felejteni és minden reggel bemagolja gyerekkora, ijfjukora sérelmeit, és huzza maga után mint egy hosszú sleppet.

Megváltozni nem könnyű de ebben mégsem kell beletörődni. Füst Milán azt mondja: a világ elvárja , hogy holnap is olyan legyél mint tegnap voltál . Nem fogadja el a változásokat a környezet is nehezen viseli , és ezért nekünk is nehéz a változás. Át kell állni egy másfajta gondolkodásra. Én leginkább a buddhista gondolkodást érzem ehhez közel.Éltem egy ideig Indiába , buddhista kolostórban. Azt mondja Buddha: " Ami jön,fogadjátok, ami megy,engedjétek"

Farkaspiroska.tiens.