"Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy...

Igen, így is kezdhetném a történetem leírását, ha mese lenne, de az én történetem nem mese!
Szüleim - az ’56-os eseményekre való hivatkozással - eldöntötték, hogy nem lesz testvérem.  Szavatartó emberek voltak, nem is lett. Egyedüli gyermekként nevelkedtem a családomban. Ahogy az általában lenni szokott, a leánygyermek rendszerint az édesapa szemefénye lesz. Ez nálunk sem volt másként. Szeretetben neveltek , a jóra és a szépre tanítottak. Követésre méltó útravalót kaptam tőlük az életre.

Milyen az ember? Ha nem lett testvér, majd lesz gyerek! Ezért aztán én, 3 egészséges, szép gyermeket hoztam a világra. Nevelgettem Őket, ahogy engem is nevelgettek a szüleim. Édesapámék örültek is az unokáknak.

Az idő múlásával felcseperedtek a fiúk és sorban elmentek a háztól. Egyszem kisleányom mellé, - aki késői gyerek lett -,  testvéreket hoztam az intézetből. Szépen nevelődtek egymás mellett a kicsik, mind az 5-en. Beteljesedett életet éltünk, én nagyon megelégedett, boldog ember voltam.
Büszke, hisz a fiaimból tanult ember lett, mindegyik boldogul a világban. A kisleányom zeneművész, gyönyörűen énekel.

Ekkor történt, hogy édesapám hirtelen meghalt 2004. december 7-én. Nagyon megviselt a halála, nem tudtam feldolgozni.   2005. november 4-én  a 6 éves nevelt fiamat is elveszítettem. A vérnyomásom felugrott, szívritmuszavarok léptek fel nálam. 2 évig betegeskedtem, az idegeim kikészültek, a sok evéstől refluxom lett. 

Az orvos alapos kivizsgálás helyett vérnyomáscsökkentőket szedetett volna velem, ha megettem volna. A gyomorégésemre fekélyre való gyógyszert írt, holott nem is tudta - szerintem nem is érdekelte -, hogy van-e fekélyem. Ilyen állapotban ért a következő csapás, a férjem 2007-ben kiköltözött Angliába. Azt képzelte, hogy feladom a hivatásom, becsomagolok és megyek utána. Ekkor én már 9 gyermekkel működtem, mint hivatásos nevelőszülő.

Elképzelhetetlen lelki harcaim közepette 2009. őszre már 123 kg voltam.

Azt azért hozzáteszem, hogy soha nem zörögtek a csontjaim, olyan 70-80 kg-os, afféle töltöttgalamb típusú hölgy voltam. Ezidőtájt jelentette be a férjem, hogy összeköltözött valakivel Londonban. Én decemberre 3 hónapos betegségemből, alig-alig támolyogtam.  Ekkor készült rólam az a fotó, amit mellékelek (lásd: előtte).
2010. januárban elmentem egy ultrahangos vizsgálatra, ahol megállapították, hogy a májam úgy el van zsírosodva, hogy  a „térdemet veri”, a májvénák teljesen beszűkültek,  a beleim már nem emésztenek. Az orvos rám nézett és azt mondta, ha nem fogyok le, akkor megszámlálhatom a napjaimat. A gyönyörű gyermekeimről nem is beszélve, hogy mi lesz velük, ha én is „elmegyek”.

Végigsírtam az utat, hazafelé a kocsiban, mert nem vagyok egy tudatlan ember, erre a diagnózisra számítottam, de - és itt van a legnagyobb probléma -, nem tudtam megállni és új fejezetet kezdeni az életemben.  Nem volt mellettem senki, az önsajnálat is mardosott. Ezekben az időkben, voltak pillanatok, amikor feladtam. Azt gondoltam, ennyi volt, nem küzdök tovább, de a másik pillanatban pedig felülkerekedett a józan ész, az élniakarás.

A józan eszemnek köszönhetem, hogy megráztam magam, és azt mondtam: ha Isten rám bízta 9 gyermek életét, akkor nekem fel kell állnom, az élet megy tovább.

Azt tudtam, hogy első körben az egészségemet kell helyrehoznom, de azt is tudtam, hogy ehhez nem  a családorvosom segítségét fogom kérni.
Este leültem a számítógép elé és elkezdtem tanulmányozni a zsírmáj gyógyításának a lehetőségét. Nem volt rózsás a helyzetem, ugyanis a hasam akkorára volt püffedve, hogy nem tudtam lehajolni. Kattingatva a neten, előugrott egy reklám, „Tiens Bázis kínai medicinák és gyógymódok”.

Azonnal rákattintottam, beregisztráltam és tanulmányozni kezdtem az egészség körét. A táplálékkiegészítőkkel szemben én már szkeptikus voltam, hisz annyit kipróbáltam az utóbbi időben, hogy elment a kedvem az egésztől.

Ami megragadott a Tiensnél, az a ganodermagomba volt. Ami viszont meggyőzött ,  az egészségkörében elhangzott előadások alkalmával a szervpárok kapcsán megtudtam, a máj kapuja a szem. Ugyanis az én szemem annyira bedagadt néha, hogy kinyitni sem bírtam már. Ekkor hittem el, hogy amit a kínai gyógyászat ír, az valós lehet.

Mint a fuldokló a szalmaszálba, úgy kezdtem kapaszkodni a Tiensbe.

Szerencsémre egy kedves kolleganő, Ibolya is segített eligazodni, az akkor még útvesztőnek ítélt Bázis weboldalán. Vass Józsi, kedves és közvetlen modorával is szimpatikus ember lett számomra. Senki nem tudta, hogy én milyen mély depresszióval küszködök. A ganodermagomba segítségével kezdett az emésztésem beindulni, de még mindig nem volt az igazi. Nem tudtam megenni a zöldséget és a gyümölcsöt. Faltam a zsíros ételeket és persze mindig éhesnek éreztem magam. Ekkor hallgattam a fogyókúráról előadást, valamint elkezdtem hinni a tisztítókúrában. De még mindig nem volt bátorságom megcsinálni. Már túl vagyok ezen is. A nyáron megvásároltam a „Tüsit”, ami sokat segített a vérnyomásom normalizálásában. Elmúltak a szívritmuszavaraim is. Az idegeim szép lassan lenyugodtak, a reflux ,a múlté. A kálciumtól és a vitaminoktól szinte új erőre kaptam.

Ami szintén nagyon fontos, hitet kaptam a gyógyulásomra a Tiensnél.  Megértettem végre azt is, mit jelent, hogy, „ minden a fejben dől el”. Érdemes lenne, erről is írni egy pár szót,  hogyan képes az ember megbetegíteni önmagát, és hogyan képes megváltoztatni a szemléletét, ugyanaz az ember, és a megváltozott gondolkodással meggyógyítania önmagát. Azt gondolom, hogy ennek a történetnek a tanulsága is erről szól.  A bánat, az önsajnálat,  megbántottság érzése közben formálódó gondolataink a melegágya, a megbetegedések nagy részének.

Nem akarok untatni senkit azzal a nehéz úttal, amin én végigmentem 2004-től, egészen a mai napig, de elmondhatom, hogy teljesen kicserélődtem, megtisztultam és meggyógyultam. Telve vagyok energiával, és pozitív jövőképpel.  Nem sopánkodok, nem vádaskodok és nem hibáztatok senkit.  Hálás a szívem azért, hogy ezt leírhattam, hisz ez januárban még nem volt egészen egyértelmű. Most még közel 100 kg a súlyom, de 23 kg-tól megszabadultam!!
A jövőre nézve az a tervem, hogy a  Tiens fogyókúrás teájával, amiből most vásároltam 2 dobozzal, még 23 kg-ot leadok , hogy jövő ilyenkorra elérjem az én „álomsúlyomat”.  
Az én történetemre az fogja feltenni a koronát, amikor a családorvosom elé állok, kivirulva, egészségesen, negatív leletekkel.  Lehet, hogy róla is készítek majd egy fotót, ahogy leesik az álla a meglepetéstől."

Üdvözlettel:
Velence, 2010. november  6.                                                                Tane Mária Aranka